Különböző tartozások és jogi kötelezettségek kapcsán gyakran kerül sor tartozáselismerésre. Ha valaki a fennálló tartozását elismeri, annak fontos jogi következményei vannak. Ezért érdemes tisztában lenni a tartozáselismerés legfontosabb tudnivalóival. Miként kerülhet sor a tartozás elismerésére és annak milyen hatásai vannak?
Hogyan történhet a tartozáselismerés?
A tartozáselismerés egyoldalú nyilatkozattal vagy esetleg ráutaló magatartással történik. Az egyoldalúság azt jelenti, hogy az elismerést nem kell a másik félnek elfogadnia, és a feleknek nem kell erre vonatkozóan szerződést kötnie.
Természetesen gyakran előfordul, hogy szerződés tartalmaz tartozáselismerő nyilatkozatot az egyik fél részéről. Utóbbira példa, ha a felek a kötelezett tartozásának részletekben való kifizetésére kötnek egyezséget. Ennek szükségszerű eleme, hogy a kötelezett a fennálló tartozását elismerje.
A tartozás elismerése történhet a jogosulthoz intézett írásbeli, szóbeli nyilatkozattal vagy ráutaló magatartással.
A bírói gyakorlat szerint szóbeli vagy ráutaló magatartással való elismerés esetén fontos szerepe van annak, hogy a kötelezett ezt kifejezetten azzal a szándékkal tette-e, hogy tartozását elismerje, annak jogi hatásaival együtt. Ezért például a kötelezett egyszerű kijelentése arról, hogy tudomással bír a tartozásról nem tekinthető automatikusan tartozáselismerő nyilatkozatnak. A nemtevés, passzív magatartás nem minősül tartozáselismerésnek. Például, ha a kötelezett a neki kiküldött, vitatni kívánt számlát nem küldi vissza, az nem tekinthető úgy, hogy a számlában foglaltakat elismerte.
A tartozáselismerés a legtöbbször pénzkövetelésre vonatkozik, azonban vonatkozhat bármilyen más kötelezettségre is. Nem szükségszerű az sem, hogy szerződésből eredő kötelezettséget érintsen. Szerződésen kívüli jogviszonyból eredő tartozás, például kártérítés is elismerhető.
A tartozáselismerés jogi hatása
A tartozáselismerés fontos tulajdonsága, hogy nem hoz létre új kötelezettséget, hanem egy már létező kötelezettségre (tartozásra) vonatkozik, annak megerősítéseként szolgál.
A törvény ezt úgy fogalmazza meg, hogy a tartozáselismerés miatt a tartozás jogcíme nem változik meg.
Tehát tartozáselismerés esetén mindig lennie kell egy létező tartozásnak. Ezért például hiába ismeri el valaki tartozáselismerő nyilatkozatban, hogy bizonyos összegű kölcsöntartozása van, ha valójában nem is vett fel kölcsönt. Ilyen esetben az egyoldalú elismerő nyilatkozat nem hoz létre kölcsönszerződést, ha a felek között nem volt ilyen szerződés.
Viszont a tartozáselismerés megfordítja a bizonyítási kötelezettséget.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki elismerő nyilatkozatot tett, akkor őt terheli annak bizonyítása, hogy még sincs tartozása, vagy az alacsonyabb összegű. Az előbbi példánál maradva, ha valaki meggondolatlanul a nem létező kölcsöntartozását elismerő nyilatkozatot tett, akkor ezután már neki kell bizonyítania, hogy nem is kötött kölcsönszerződést.
Ugyancsak az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy az elismert tartozás bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésen vagy érvénytelen szerződésen alapult.
A tartozáselismerő nyilatkozatot tevő jogosult arra, hogy a nyilatkozatát megtámadja, amennyiben a nyilatkozata akarati hibában szenved. Erre sor kerülhet, ha például tévedésben volt, vagy megtévesztés, jogellenes fenyegetés hatására tett nyilatkozatot.
Az elévülési idő megszakítása
A tartozáselismerés fontos hatása, hogy a követelés elévülési idejét megszakítja. Ennek feltétele, hogy a nyilatkozat megtételekor az elévülési idő még nem telt el. Az elévülés megszakításától az elévülési idő újra kezdődik.
A tartozás részbeni teljesítése, például a kölcsön visszafizetésének megkezdése, a bírói gyakorlat szerint elévülési időt megszakító elismerésnek minősül, de nem minősül olyan tartozáselismerésnek, amely a bizonyítási kötelezettséget megfordítja. Ha például valaki megkezdi a tartozásának visszafizetését, az nem jelenti, hogy jogvita esetén őt terhelné annak bizonyítása, hogy a tartozás milyen szerződésen alapul és milyen összegű.
Dr. Szabó Gergely
