A válaszottbíráskodásról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a felek megállapodásuk esetén jogvitájukkal ne a rendes, állami bírósághoz forduljanak. Ilyen esetben a felek jogi konfliktusában a választottbíróság fog kötelező erejű döntést hozni. Hogyan fordulhat valaki a válaszottbírósághoz? Mi a különbség a rendes bíróság eljárásához képest?
Állami bíróság helyett választottbírósági kikötés?
Választottbírósághoz a felek csak akkor fordulhatnak ügyükkel, ha szerződésben állapodtak meg arról, hogy az üggyel kapcsolatos jogvitájuk eldöntése választottbíróságra tartozik.
Ilyen megállapodás akkor köthető, ha az érintett felek közül legalább az egyik gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozik, és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos. Tehát a választottbíróság rendszerint nem magánjellegű vitákban, hanem gazdasági jellegű ügyekben vehető igénybe. Bizonyos esetekben pedig maga a törvény zárja ki a válaszottbírósághoz fordulást. Ilyenek például a házassági perek, munkaügyi perek.
Fontos, hogy ha a felek érvényesen kikötötték a válaszottbírósági utat, akkor az állami bírósághoz nem fordulhatnak jogvitájukkal. Ilyenkor megállapodásukkal kivonták ügyüket a rendes bíróság illetékessége alól.
A feleknek természetesen nem kötelező teljesen új választottbíróságot létrehozni az ügyük eldöntésére. Kiköthetik valamelyik állandó választottbíróság illetékességét is. Ilyen állandó választottbíróság például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választottbíróság.
A választottbíróság összetétele
A válaszottbíráskodás esetén – szemben az állami bíróságokkal – a feleknek lényegi befolyása van annak a bíróságnak az összetételére, amelyik ügyüket el fogja dönteni.
A felek a törvény keretei között szabadon állapodhatnak meg a bíróság összetételéről, azzal a kikötéssel, hogy a bíróság csak páratlan számú bíróból állhat. Külön megállapodás hiányában a válaszottbíróság 3 tagú, amelyből 1-1 bírót a felek jelölnek, és a harmadik bírót a felek által jelölt bírák választják meg.
A válaszottbíráknak pártatlannak kell lenniük. Tehát az, hogy az adott bírót valamelyik fél jelöli, nem jelentheti azt, hogy ez a bíró a jelölő fél érdekeinek megfelelően fog dönteni. Amennyiben egy választottbíró elfogultsága bebizonyosodik, ez az ítélet érvénytelenítéséhez vezethet.
A választottbíróság eljárása és döntése
A felek a törvény keretei között szabadon határozhatják meg a válaszottbíróság eljárásának, működésének szabályait. A peres eljárások törvényi szabályai tehát nem alkalmazandók kötelezően a választottbíróságra.
A felek például szabadon dönthetnek az eljárás, tárgyalás helyéről, sőt az eljárás nyelvéről is. Meghatározhatják akár azt is, hogy az eljárás csak írásban zajlik, és a felek szóbeli meghallgatására nem kerül sor. Ha a felek az eljárási szabályokban nem állapodtak meg, az nem akadálya az eljárás lefolytatásának, mert ebben az esetben a választottbíróság fogja saját eljárási szabályait meghatározni. A választottbíróság eljárása – szemben a rendes bíróságokkal – nem nyilvános.
A választottbíróság az ügyet ítéletben dönti el. A legfontosabb különbség az állami bíróságokhoz képest, hogy a választottbírósági ítélet ellen fellebbezésre nincs lehetőség.
Miért lehet jobb bíróság helyett a választottbíróság?
Sokféle érv szól mind a válaszottbíróságok igénybevétele ellen, mind ezek mellett.
A legnagyobb pozitívumként talán azt szokták említeni, hogy ezeknek a bíróságoknak az eljárása lényegesen gyorsabb lehet, mint az állami bíróságoké, és a bírósági eljárás szabályait a felek meghatározhatják.
Hátránya leginkább, hogy a választottbíróság döntése végleges, azaz fellebbezésre nincs lehetőség. Előfordulhat továbbá, hogy az eljárási költségek igen jelentősen túllépik egy „normál” bírósági eljárás költségeit.
Dr. Szabó Gergely
