Legutóbb a késedelmi kamatról írtunk, és ezzel kapcsolatban gondolkodóba estem. Miért nem egyértelmű mai társadalmunkban, hogy az igénybe vett szolgáltatásért, áruért cserébe fizetnünk kell? Honnan is indult el az a bizonyos körbetartozás? Miután fizetünk adót? Talán meglepő eredményre jutottam…
Korábban, az általunk elmaradottnak tekintett társadalmakban, amikor még pénz nélkül árut másik áruért vagy szolgáltatásért adtak, és így mindenki hozzájutott a neki szükséges dologhoz, még szó sem volt arról, hogy késedelmi kamatról szóló, vagy bonyolult adózási szabályokat kelljen alkotni. Egyértelmű volt mindenki számára, hogy olyan termékért, szolgáltatásért, melyet ő nem tudott előállítani, adott valamit cserébe, ami a másiknak értékes volt. Mindenki meg volt elégedve, hiszen végül megkapta, amit szeretett volna és abból kellett adót fizetnie, amivel tényleg rendelkezett.
Ezután ezt felváltotta a pénz, amit mindenki szeretett volna megkapni. És ennek folyományaként megjelentek az ígéretek is a jövőbeli szolgáltatásra, hiszen egyesek rájöttek arra, hogy a pénz helyett a pénz ígérete is elegendő volt ahhoz, hogy megszerezzék, amit akarnak.
Ezután jöttek a problémák, hiszen voltak olyanok, akik visszaéltek a lehetőséggel, és mégsem fizettek. Ez persze a többségnek nem tetszett, így szabályokat kezdtek megalkotni azért, hogy rábírják a nem fizetőket a fizetésre. A szabályok, jogszabályok pedig egyre bonyolultabbá váltak.
Ezzel párhuzamosan, ezt a – mai divatos szóval élve – trendet az állam is követte, hiszen míg eleinte a ténylegesen megtermelt, előállított áruk után, azokból kellett adót fizetni, addig ma már egy kapott ígéret után is adózunk?
Vizsgáljuk csak meg ezt egy kicsit jobban.
Először értékesítjük, amink van, és kiállítjuk a számlát. Pénzt azonban nem kapunk, hiszen a vevő majd később, átutalással fizet. Vagyis nekünk van egy ígéretünk, hogy majd megkapjuk a pénzünket, a cserét. Igen ám, de a számla kiállításával az általános forgalmi adót, az ÁFA-t nekünk be kell fizetni. Vagyis forgalmi adót fizetünk egy olyan forgalom után, ami teljes egészében még létre sem jött, hiszen mi még nem kaptuk meg a cserét. Mi ebben a furcsa? Talán az, hogy a nevében forgalom után fizetendő adó mégsem a forgalom után van? Hiszen a forgalom közgazdaságtani jelentése a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: az adásvétellel kapcsolatos cserék összessége, folyamata. A pénzzel, kereskedelemmel kapcsolatos jelentése pedig: meghatározott idő alatt bevételezett, illetve megforgatott pénzösszeg.
Mi történik, ha mi egyáltalán nem kapjuk meg a beígért pénzünket? Hát bizony a forgalmi adót emiatt nem kapjuk vissza.
Nyilván még tovább is boncolgathatnánk a témát, hogy hogyan is működik napjainkban a csere és milyen okok vezetnek egy gazdaság, társadalom hanyatlásához.
A mai gazdasági környezetben is láthatunk olyanokat, akik sikeresek és növekednek, és mindezt hosszú távon teszi. De akkor ők hogyan csinálják?
Ők követik azt az elvet, hogy mindkét fél érezze jól magát és legyen elégedett egy üzleti kapcsolatban, amihez elengedhetetlen, hogy mindkét fél találja meg a számítását. Vagyis visszaérünk a régi alapelvhez, a cseréhez. Ehhez azonban társulnia kell egy tudatos cégépítésnek, a szabályok pontos ismeretének és alkalmazásának. Egyszóval tehát egy cég irányításához szükséges tudásnak és annak a kitartásnak, hogy a szabályokat követve működjünk.
A jogszabályok ismerete és alkalmazása tehát elengedhetetlen feltétel a sikerhez. Én ebben hiszek, és írásaimmal ezért segítek immár 7 éve abban, hogy a jog ismertté és érthetővé váljon.
Dr. Kocsis Ildikó
