Ki ne hallott volna már olyan fantasztikus ajánlatról, melyből később semmi nem lett? Bár az ajánlat tevő cég létező, a befizetett pénznek mégis nyoma veszett. Ki a felelős az ilyen céges csalások esetében? Mit tehetünk? Hogyan lehet enyhíteni a kárt?
Bottal üthetjük a nyomát a céges csalások elkövetőinek?
A mai rohanó és folyton változó világban igen gyorsan nőnek ki a földből az újabbnál újabb ötletek, szolgáltatások, termékek, és az ezeket értékesítő cégek is. Ez a környezet azonban nem csak a jó szándékú, de a csalfa, tisztességtelen embereknek is kedvez. Egy-egy rosszul megkötött szerződés, vagy szerződés nélküli megrendelés esetén a károsult sokszor bottal ütheti a pénze nyomát. Bár a vállalkozó cég létezik, vagyon híján mit sem lehet tenni vele szemben. De egy ilyen, a köznyelvben céges csalásnak nevezett esetben biztosan nincs más út a károsult előtt?
Céges csalások: Ki a felelős?
Amikor egy gazdasági társasággal, céggel kötünk szerződést – történjen az írásban, vagy szóban, netán ráutaló magatartással – a velünk szemben kötelezettséget vállaló fél maga a cég lesz. Nem az a személy, aki akkor a céget képviseli, hanem maga a gazdasági társaság.
A gazdasági társaságok saját vagyonukkal felelnek az általuk okozott kárért. Tehát, abban az esetben, ha egy cég okoz kárt, fő szabály szerint a cégvagyonból lehet a kártérítési igényt is fedezni.
Igen ám, de mit tehetünk, ha a cégnek nincs vagyona, és a cég nevében eljáró nem igazán tisztességes szándékú emberek pont ezt használják ki? Magyarán, mit lehet tenni a cég mögé bújt csalóval?
Felelőssé tehető-e a cég nevében eljáró személy?
A kérdés jogosan merül fel akkor, amikor valaki egy cég mögé bújva csap be, károsít meg másokat. Teszi mindezt abban bízva, hogy a „turpisságnak” nevezett nyerészkedés napvilágra kerülése esetén ő már árkon-bokron túl jár, és a hátrahagyott cégben nincs egy fillér sem. Valóban nem lehet ilyen esetben felelősségre vonni a nyerészkedő cégtulajdonost, vagy vezetőt?
Létezik megoldás?
A fő szabály az, hogy a jogi személy nevében eljáró magánszemély tag, vagy alkalmazott által okozott kár esetén maga a jogi személy, például a cég felel.
Hiába tudjuk hát, hogy ki volt az, aki ténylegesen eljárt, szerződést kötött, vagy pénzt vett át, mivel szerződéses viszonyban a céggel voltunk, így első sorban a cég felelős felénk. A magánszemély nem felel a saját vagyonával. Vannak azonban kivételek!
Felelősség „áttörés”
A bírói gyakorlat alakította ki a felelősség „áttörés” lehetőségét. Ez alapján meghatározott esetekben a jogi személy – nevezzük az egyszerűség kedvéért most cégnek – tagja, ügyvezetője, vagy akár alkalmazottja is kötelezhető az okozott kár megtérítésére, ha az eljárása során szándékosan és súlyosan visszaélt azzal, hogy a cég az, aki fő szabály szerint felelősségre vonható lenne.
Hogy pontosabban érthető legyen, nézzünk egy példát!
Két nem éppen tisztességes üzleti szándékkal eljáró személy létrehoz egy korlátolt felelősségű társaságot. Teszik mindezt azzal a céllal, hogy tisztességtelen eszközökkel bevételre tegyenek szert. Kitalálják hát, hogy olyan új széket kezdenek el árusítani, mely a piacon még nem létezik. Természetesen mindezt igen borsos áron. A székekre előrendeléseket vesznek fel. Miután igen szép summa gyűlt össze, egyszerűen angolosan távoznak. A cég azonban továbbra is létezik. A károsultak ekkor már hiába fordulnának a cég felé, hogy a befizetett előleget teljesítés híján visszakérjék.
A cég ekkor már nem rendelkezik vagyonnal. „Furfangos” vállalkozóink azonban ekkor is felelősségre vonhatóak, hiszen szándékosan és súlyosan visszaéltek azzal, hogy a cég nevében vállalt kötelezettségekért elsősorban a cég köteles helytállni.
Ebben az esetben a tagok visszaéltek a cég elkülönült felelősségével. A céget kifejezetten mások megkárosításának céljából működtették, így ők maguk is felelősségre vonhatók, és a kár megfizetésére kötelezhetőek.
Dr. Kocsis Ildikó
