Sokszor előfordul, hogy valakinek főállása mellett egyéb munkájából is származik bevétele. Ennek kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy a munkavállaló milyen feltételekkel dolgozhat máshol? Megtilthatja-e a munkáltató, hogy a dolgozója máshol is munkát vállaljon vagy vállalkozást folytasson? Mindegyik munkaviszony után jár-e a szabadság?
A munkavállaló további munkavégzése
A Munka Törvénykönyve általánosságban nem tiltja meg, hogy egy munkavállaló több munkaviszonyt létesítsen. Szintén nincsen általános tilalom arra, hogy a dolgozó egyéb munkavégzésre irányuló tevékenységet folytasson, például vállalkozóként vagy megbízás alapján tevékenykedjen.
Tehát alapvetően a munkavállaló teherbíró képességén múlik, hogy hány tevékenységéből jut jövedelemhez. Önmagában az sem kizárt, hogy valaki akár két teljes munkaidős (8 órás) munkaviszonyt is létesítsen. Természetesen, ha nem tud eleget tenni rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének mindkét munkahelyen, akkor ez a munkaviszonyának megszüntetéséhez is vezethet.
Kivételt képez a vezető állású munkavállaló, aki esetében a törvény megtiltja, hogy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítsen. A vezető esetében a Munka Törvénykönyve azt is kimondja, hogy nem szerezhet részesedést a munkáltatóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végző gazdálkodó szervezetben. A vezetőnek nem lehet részesedése a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más gazdálkodó szervezetben sem. E korlátozás alól kivételt jelent a nyilvánosan működő részvénytársaság, amelyben a vezető is szerezhet részesedést.
A vezető állású munkavállaló nem köthet a saját nevében vagy saját javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletet sem. A vezető azt is köteles bejelenteni a munkáltatónak, ha a hozzátartozója lesz tagja a munkáltatóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet is folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak.
A munkavállaló bejelentési kötelezettsége
A munkaviszonyban a dolgozó köteles arra, hogy a munkáltatóval együttműködjön, és minden olyan tényről, körülményről tájékoztassa a munkáltatót, amely a munkaviszony szempontjából lényeges. A munkavállaló is köteles a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlásra. Ezekből következik, hogy a munkavállalónak be kell jelentenie a további munkavégzése irányuló tevékenység folytatásának szándékát. Ha pedig már munkába állt, vagy más kereső tevékenységet folytat, akkor erről kell tájékoztatnia a munkáltatót.
A munkavállaló nem tanúsíthat olyan magatartást – sem munkaidőben sem azon kívül – amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Ez az előírás a további munkavégzés szempontjából azt jelenti, hogy akkor lehet korlátozni a dolgozót a további munkaviszony létesítésében, ha ez a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.
Tipikusan a munkáltató jogos gazdasági érdekét sérti például, ha a dolgozó a munkaidején kívül maga folytat a munkáltatóval versenyző tevékenységet, például vállalkozóként. Szintén sérti a munkáltató jogos gazdasági érdekét, ha a dolgozó olyan cégnél akar újabb munkaviszonyt létesíteni, amely a munkáltató konkurense. Ilyen esetekben a munkáltató megtilthatja az újabb munkaviszony létesítését. Ha pedig a dolgozó ennek nem tesz eleget, vagy eleve be sem jelentette a munkáltató gazdasági érdekét veszélyeztető tevékenységet, akkor az a munkaviszonyának felmondásához vezethet.
Szabadság több munkaviszony esetén
Nyilvánvaló, hogy több munkaviszony esetén a munkavállalót mindegyik munkaviszonyában megilleti a munkabére. Viszont a dolgozónak a munkaviszonyban nem csak bér jár, hanem további jogai is vannak. Ezek közül az egyik legfontosabb a szabadságra való jogosultság. A bírósági gyakorlat több esetben is megerősítette, hogy a munkavállalónak a szabadság a további munkaviszonyában, másodállásában is jár. Természetesen mindegyik munkaviszonyt külön kell nézni, így az is lehetséges, hogy az egyik munkahelyén a szabadságát tölti, és ugyanekkor a másik munkahelyén dolgozik.
Dr. Szabó Gergely