Ha valakinek kiskorú gyermek okoz kárt, akkor természetesnek tűnik, ha a károsult a gyermek szüleinek a felelősségét kezdi firtatni. A szülő kártérítési felelőssége a gyermeke által okozott kárért jogi szempontból azonban nem automatikus Mikor felel a szülő a gyermek által okozott kárért?
Alapkérdés a vétőképesség
A gyermek által okozott kárért való felelősség alapvető kérdése, hogy a károkozó vétőképes volt-e.
A vétőképességnek azért van alapvető jelentősége, mert a vétőképtelen személy jogi értelemben nem felelős az általa okozott kárért.
Vétőképtelen az személy, akinek belátási képessége oly mértékben korlátozott, hogy a károkozással kapcsolatos magatartása következményeit nem képes felmérni.
A vétőképtelenséget tehát nem lehet pusztán életkorhoz kötni. Vétőképtelen lehet kiskorú és nagykorú személy is. Például a vétőképtelenséget okozhatja a nagykorú személy értelmi fogyatékossága, mentális betegsége. Az sem kizárt, hogy a belátási képesség nagyfokú korlátozása csak időleges. Azonban fontos, hogy a vétőképtelen károkozó belátási képességének hiányára vagy korlátozottságára nem hivatkozhat, ha ezt az állapotát felróhatóan maga idézte elő. Például kábítószer vagy alkohol hatása alatt csökkent belátási képességére nem hivatkozhat, aki ilyen állapotban okozott kárt.
A bírói gyakorlat a kiskorú gyermekek esetén rendszerint 12 éves korban határozza meg azt az életkort, amikor a gyermek általánosságban vétőképesnek számít.
Azonban minden esetben egyedileg kell dönteni a vétőképesség fennállásáról. Ennek során jelentősége van magának a károkozó magatartásnak, illetve a magatartás szándékosságának és gondatlanságának is. Ezektől is függ, hogy a gyermek a következményeket felmérhette-e. Így például a 10 éves gyermek is lehet vétőképes, ha szándékosan, bosszúállási céllal megkarcolja a tanára gépjárművét. Ha azonban a gépjárművet játék közben gondatlanságból találja el a labdával, akkor vétőképtelennek minősülhet.
Ki felel a vétőképtelen gyermek károkozásáért?
Ha a károkozó vétőképtelen volt, akkor nem felelős az okozott kárért. A vétőképtelen személy helyett a gondozója felel, ő köteles az okozott kárt megtéríteni.
Gondozónak minősülnek a szülők, akik a gyermek felett a szülői felügyeleti jogot gyakorolják, beleértve az örökbefogadó szülőt és a nevelőszülőt is. A szülői felügyeletet gyakorló szülő akkor is gondozónak számít, ha a károkozás idején időlegesen távol van (pl. külföldi kiküldetésben van). Szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő hiányában gondozó a gyám és a gyermekotthon is.
Gondozónak minősül az is, aki a vétőképtelen személy felügyeletét a károkozáskor ellátta. Ilyen személy lehet például a gyermekre a károkozás idején felügyelő személy, szervezet vagy intézmény. Például hozzátartozó, szomszéd, családi napközi, gyermektábor szervezője, kórház, kísérő stb.
Aki valamely szervezetnél vagy intézménynél betöltött jogviszonya (pl. munkaviszony) alapján látja el a gyermek felügyeletét (pl. tanár, óvónő, orvos, gyermektábor alkalmazottja), ő személyében nem minősül a gyermek gondozójának. Ebben az esetben az a szervezet vagy intézmény a gondozó, amellyel az érintett személy jogviszonyban van.
A gondozó a felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a nevelés és a felügyelet ellátásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.
Ennek során nem csak annak lehet jelentősége, hogy a konkrét szituációban megfelelően vigyázott-e a gyermekre. Fontos lehet az is, hogy korábban a gyermek nevelése, jellemének alakítása során megfelelően járt-e el.
A köznevelési intézménynek (óvoda, iskola, kollégium) objektív felelőssége van a gyermek által okozott kárért, ha a kárt az óvodai elhelyezéssel, tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági viszonnyal összefüggésben okozta.
Az objektív felelősség azt jelenti, hogy a nevelési-oktatási intézmény a kártérítési felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő, vagy a kárt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
A gyermek felelőssége a kárért
A gyermek kártérítési felelőssége főszabály szerint akkor merülhet fel, ha a gyermek vétőképes.
A vétőképes kiskorú gyermek köteles az általa okozott kár megtérítésére. Ebben az esetben a gondozó alapesetben nem felel a kárért.
Ha a kiskorúnak van felügyeletre köteles gondozója, és bizonyítható, hogy a gondozó kötelességét felróhatóan megszegte, a gondozó az okozott kárért a károkozóval egyetemlegesen felelős. Ha a károsult a gondozó egyetemleges felelősségére akar hivatkozni, akkor neki kell bizonyítania a gondozó kötelezettségszegését. Ha ezt sikeresen bizonyítja, akkor az egyetemlegesség szabályai szerint a gondozótól (is) követelheti a kár megtérítését.
Kivételesen, méltányossági alapon a bíróság a vétőképtelen személyt is kötelezheti az általa okozott kár részbeni vagy teljes megtérítésére. Ennek feltétele, hogy a károkozónak nincs gondozója. Másik eset, ha a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, és a vétőképtelen személy kártérítésre kötelezését az eset körülményei és a felek vagyoni viszonyai nyilvánvalóan indokolttá teszik. Például ilyen eset lehet, ha a károkozó jelentős vagyonnal rendelkezik, a károsultnak rosszak az anyagi körülményei és a kárösszeg a károkozó vagyonához képest nem jelentős.
Dr. Szabó Gergely
