A munkáltató legfontosabb kötelezettsége a munkaviszonyban, hogy a munkavállalót foglalkoztassa és részére munkabért fizessen. Előfordulhat azonban, hogy a munkáltató valamilyen okból nem tud munkát adni. Ilyen esetben mentesül a munkáltató a bérfizetési kötelezettsége alól vagy köteles bért fizetni? Jár a munkavállalónak díjazás az állásidőre?
A foglalkoztatás és a munkabér
A munkáltató nem csak jogosult, hanem köteles is a munkavállalót a munkaszerződésnek megfelelően foglalkoztatni. A foglalkoztatási kötelezettség és a munkabér között szoros összefüggés van.
A munkabért a munkavégzés ellenszolgáltatásaként köteles fizetni a munkáltató.
A munkáltatónál előállhat olyan helyzet, hogy a foglalkoztatási kötelezettségének valamely okból nem tud eleget tenni, tehát nem tud munkát adni a munkavállalónak. Ilyen helyzet számtalan külső okból vagy a munkáltatóhoz kötődő belső okból állhat elő. Például a munkáltató egy adott időszakban kevesebb megrendelést kap, vagy a termeléshez használt gépek meghibásodnak, esetleg hosszabb karbantartásra szorulnak. Hasonló helyzetekben gyakran felmerülő kérdés, hogy a munkáltató köteles-e az ilyen időszakokra is munkabért fizetni.
Az állásidő
Állásidő az az időszak, amelyben a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz eleget.
A korábbi munkajogi szabályok alapján csak akkor beszélhettünk állásidőről, ha a munkáltató a beosztás szerinti munkaidőben szegte meg a foglalkoztatási kötelezettségét. A Munka Törvénykönyvének módosítását követően az állásidő független lett a munkavállaló munkaidő-beosztásától.
A jelenlegi szabályok szerint állásidő előfordulhat akkor is, ha a munkáltató nem közölt munkaidőbeosztást a munkavállalóval.
Az állásidő feltétele, hogy a munkavállaló oldalán fennálljon a munkavégzésre vonatkozó képesség és készség. Ezért nem lehet szó állásidőről, ha például a munkavállaló keresőképtelen állapotban van. Ilyen esetben a munkáltatót nem terheli a foglalkoztatási kötelezettség, így állásidő sem merülhet fel.
Díjazás az állásidőre
Az állásidőre a munkavállalót főszabály szerint az alapbére illeti meg.
Amennyiben pedig az állásidőre érvényes munkaidő-beosztása alapján a munkavállaló pótlékra lenne jogosult (pl. műszakpótlék, éjszakai pótlék), akkor az állásidőre a pótlék is jár neki.
Fontos, hogy a foglalkoztatási kötelezettség nem teljesítése a munkaszerződés megszegésének minősül. Amennyiben a foglalkoztatási kötelezettség nem teljesítése miatt a munkavállalót további kár éri, ennek megtérítését is követelheti a munkáltatótól. A foglalkoztatási kötelezettség megszegése esetén pedig a munkavállaló jogosult lehet azonnali hatályú felmondásra is.
Mikor nem jár díjazás az állásidőre?
A munkáltató az állásidőre fizetendő díjazás alól csak akkor mentesülhet, ha a foglalkoztatási kötelezettségének elháríthatatlan külső ok miatt nem tesz eleget.
Az elháríthatatlan külső ok csak olyan lehet, amely nem a munkáltató személyében rejlik. Így például a megrendelések hiánya, karbantartás, munkaidő-beosztási problémák nem indokolhatják a mentesülést. A mentesüléshez nem elegendő önmagában a munkáltatón kívüli külső ok, hanem a külső oknak elháríthatatlannak kell lennie. Például, ha a munkáltató a külső szállítótól eredő alapanyaghiány miatt nem tud működni, ez nem feltétlenül mentesíti az állásidőre járó díjazás kifizetése alól. Ekkor meg kell vizsgálni, hogy valóban elháríthatatlan volt-e a hiány.
Elháríthatatlan külső ok olyan külső körülmény lehet, amelyre a munkáltatónak sem közvetlenül, sem közvetve nincs kihatása, és a technikai, műszaki lehetőségek adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehetett megakadályozni vagy elhárítani.
Ide tartozhat például, ha a munkáltató működése súlyos elemi csapás miatt akadályoztatott.
Nem mentesülhet a munkáltató az állásidőre fizetendő alapbér alól akkor sem, ha a munkavállaló csak egyes munkaköri feladatait nem tudja végezni az elháríthatatlan külső ok miatt, de van olyan más munkafeladat, amelyet egyébként el tudna látni.
Amennyiben a munkáltató hosszabb ideig nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének, akkor a helyzet kezelésére a munkavállaló elbocsátása lehet indokolt. Erre sor kerülhet a munkáltató működésével összefüggő okból. Arra viszont nincs lehetősége a munkáltatónak, hogy a munkavállalót az állásidőre fizetés nélküli szabadságra küldje, mivel ilyen intézkedésre egyoldalúan nem jogosult. Természetesen szabadság kiadására sor kerülhet, amely esetben a munkavállalónak távolléti díj jár.
Dr. Szabó Gergely
