A munkaviszonnyal összefüggésben több okból is szóba kerülhet a munkavállaló képzése, továbbképzése. Kötelezhető a munkavállaló képzés, tanulmányok elvégzésére? Milyen szabályok vonatkoznak a kötelező képzésre?
Képzés a munkaviszonnyal összefüggésben
A munkaviszony kapcsán a munkavállaló képzése többféle oldalról és célból is szóba kerülhet. A Munka Törvénykönyve előírja a munkáltató számára, hogy a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítsa. Ebbe a körbe tartozik egyrészt az olyan ismeretek átadása a munkavállaló részére, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a munkáját elvégezhesse. Az ilyen ismeretek egy része tágabb értelemben tekinthető a munkavállaló képzésének is. Például a munkaviszony kezdetén az új munkavállaló beilleszkedésének elsősegítése érdekében a munkáltató működéséről, feladatok megfelelő ellátásáról adott képzés vagy az új munkavállaló betanítása. Ebbe a körbe tartozhat a munkavállalónak kötelezően nyújtandó balesetvédelmi, munkavédelmi, tűzvédelmi képzés is.
Amikor munkaviszonnyal kapcsolatos képzésről beszélünk, akkor leggyakrabban olyan képzésre gondolunk, amelyek a munkakör betöltéséhez szükségesek. Ilyen az is, amikor a képzés arra irányul, hogy a munkavégzés hatékonysága érdekében a munkavállaló új ismeretekre, kompetenciákra tegyen szert.
Kötelező képzés
A munkáltatónak joga van arra, hogy kötelezővé tegye a munkavállalónak egy képzés, továbbképzés elvégzését.
E jogosultság a munkáltató utasítási jogából fakad. A kötelezővé tett képzés sokféleképpen megvalósulthat. Például lehet a munkáltatónál megtartott oktatás, online tanfolyam vagy akár iskolarendszerű képzés is. Amennyiben a munkáltató a képzés elvégzését kötelezővé teszi, akkor természetesen annak költségeit is köteles viselni.
Ha a munkáltató valamely képzésre kötelezte a dolgozót, akkor a munkavállaló a képzésen való részvételt főszabály szerint nem tagadhatja meg.
Amennyiben a részvételt jogosulatlanul megtagadja, akkor a munkáltatói utasítás megszegésének következményeivel kell számolnia. Ez akár a munkaviszonyának megszüntetéséhez is vezethet. Ugyanez lehet a következménye annak is, ha a munkavállalónak nem sikerül elvégeznie a kötelezően előírt képzést.
Amennyiben a képzést kötelezően előírta a munkáltató, akkor a részvétel munkaidőnek számít és a képzésre munkaidőben kerülhet sor. Ebben az esetben természetesen a képzésen töltött időre is munkabér jár a dolgozónak. Mivel a kötelezően előírt képzésen való részvétel munkaidő, ezért a képzés idejére is alkalmazni kell a munkaidőre vonatkozó szabályokat. Így a munkaidő beosztására, a rendes és rendkívüli munkaidőre, illetve a pihenőnapra, pihenőidőre vonatkozó előírásokat is.
Mikor tagadható meg a részvétel a kötelező képzésen?
A kötelezően előírt képzésen való részvételt a munkavállaló akkor tagadhatja meg, ha az erre vonatkozó munkáltatói utasítás a Munka Törvénykönyvének előírásába ütközik.
Ilyen eset lehet, ha a képzésen való részvétel kötelezővé tétele a jóhiszeműség és tisztesség elvét sérti és a munkavállalóra aránytalanul sérelmes. Például, ha a munkavállalót hosszú időre külföldre kívánja küldeni a munkáltató és ez a munkavállaló számára korára, családi körülményeire nézve aránytalan sérelmet jelent.
Érdemes tudni, hogy attól, hogy jogszabály egy adott munkakör betöltését képesítéshez köti, nem jelenti automatikusan, hogy a munkáltató kötelezte a munkavállalót a képzésre. Hasonló a helyzet, ha a munkaköri leírásban szerepel ugyan, hogy a munkakör betöltéséhez milyen képesítés szükséges, de a munkáltató nem ad konkrét utasítást a szükséges képzés elvégzésére, ha azzal a munkavállaló nem rendelkezik.
Megállapodáson alapuló és önkéntes tanulmányok
A munkavállaló úgy is részt vehet képzésen, továbbképzésen, hogy erre nem kötelezte a munkáltató, hanem erről a munkáltatóval megállapodnak. A megállapodás történhet:
- tanulmányi szerződés formájában,
- más, tanulmányi szerződésnek nem minősülő megegyezéssel.
Tanulmányi szerződésről akkor beszélhetünk, ha a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt. Ekkor a munkavállaló pedig vállalja, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn keresztül (de legfeljebb 5 évig) munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg.
Ha a munkavállaló a munkáltatóval való megállapodás alapján vesz részt képzésben, továbbképzésben, akkor a részvételhez szükséges időre mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. A bírói gyakorlat szerint díjazás erre az időre akkor jár, ha a felek erről megállapodtak.
A munkavállaló a munkáltatótól függetlenül is folytathat tanulmányokat. Akár a munkaviszonnyal összefüggő ismeretek megszerzése érdekében, akár a munkaviszonytól teljesen függetlenül.
Amennyiben a munkavállalót a tanulmányok folytatására nem a munkáltató kötelezte, és nem is kötött megállapodást a munkáltatóval ezzel kapcsolatban, akkor főszabály szerint a munkavállalónak saját magának kell időt találnia a tanulmányok folytatására. Ebben az esetben a képzés ideje rendszerint nem minősül munkaidőnek. A munkavégzési kötelezettsége alól sem mentesül a munkavállaló. A képzést munkaidőn kívül pl. pihenőidejében, pihenőnapján, szabadsága alatt tudja folytatni.
Egyes munkavállalói csoportok vagy szakmák tekintetében a jogszabályok kivételeket is tartalmazhatnak.
- Például a kormánytisztviselő számára az előzetesen bejelentett tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt tanulmányi munkaidő kedvezményként biztosítani kell.
- A Munka Törvénykönyve kivételként ismeri az általános iskolai tanulmányok folytatását. Függetlenül attól, hogy a munkavállaló önkéntesen vagy munkáltatói kötelezés alapján végez általános iskolai tanulmányokat, a tanulmányok folytatásához szükséges időre mindenképpen mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ezen időre távolléti díjra is jogosult.
Dr. Szabó Gergely
