Az örökhagyó gyermekei és más egyenesági rokonai által megszerzett örökség ma már illetékmentes. De miként alakul az öröklési illeték, ha az örökös nem az örökhagyó vér szerinti gyermeke? Fizetnie kell-e öröklési illetéket a nevelt vagy a mostohagyermeknek?
Az öröklési illeték
Öröklési illetékfizetés alá esik az örökség megszerzése, valamint a hagyomány, a meghagyás alapján történő vagyonszerzés is. Öröklési illetéket kell fizetni a kötelesrész címén, valamint a halál esetére szóló ajándékozással történő vagyonszerzés esetén is.
Az öröklési illeték alapja az örökölt vagyon tiszta értéke. A tiszta értéket úgy lehet megkapni, hogy a vagyon értékéből levonjuk a hagyatékot terhelő tartozásokat, más néven hagyatéki terheket. Ide tartoznak például:
- az örökhagyó tartozásai (pl. kölcsöntartozás),
- a hagyatékot terhelő vagyon értékű jogok értéke (pl. örökölt ingatlant terhelő haszonélvezeti jog),
- a hagyatéki eljárás költségei,
- a temetési költség.
Az öröklési illeték mértéke az örökösnek jutó örökség tiszta értékének 18%-a. Amennyiben az örökölt vagyontárgy lakás vagy lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog (pl. haszonélvezeti jog), annak öröklési illetéke 9%.
Mentességek az öröklési illeték alól
Az illetéktörvény viszonylag széles körben biztosít mentességet az öröklési illeték alól.
Mentesül az öröklési illeték megfizetése alól az örökhagyó
- egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is),
- túlélő házastársa, bejegyzett élettársa,
- testvére.
Az örökhagyó mostoha- és nevelt gyermeke, valamint mostoha- és nevelőszülője részleges mentességet élvez. Az általuk megszerzett örökrész tiszta értékéből 20.000.000,- Ft értékig mentesülnek az öröklési illeték alól.
Ki a nevelt gyermek és a mostohagyermek?
Az illetéktörvény rendelkezik a mostoha- és a nevelt gyermekre vonatkozó illetékmentességről, de nem határozza meg, hogy az öröklési illeték tekintetében kit kell ilyen gyermeknek tekinteni.
A nevelt gyermek fogalmát a Polgári Törvénykönyv viszonylag tágan határozza meg. Nevelt gyermeknek nem csak az olyan gyermeket tekinti, akit nevelőszülői jogviszony alapján, a gyermekvédelmi rendszerben nevelőszülőnél helyeztek el.
A Polgári Törvénykönyv szerint nevelt gyermek, akiről nem vér szerinti-, örökbefogadó- vagy mostohaszülője saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott.
A nevelt gyermek leggyakrabban az élettársak nem közös gyermeke, akit az egyik élettárs az előző kapcsolatából hozott az új élettársi kapcsolatba.
A nevelt gyermek – mivel nem az örökhagyó vér szerinti gyermeke – a törvény szerint nem örököl a nevelőszülő után. Végintézkedés, például végrendelet szükséges ahhoz, hogy ő legyen az örökös.
A mostohagyermek fogalmának értelmezése még több problémát vet fel.
A Polgári Törvénykönyv szerint a mostohagyermek a házastárs vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermeke, akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.
Ebben az esetben tehát az egyik házastárs előző házasságából vagy élettársi kapcsolatából az új házasságba hozott gyermekről van szó.
Ennek alapján azt gondolhatnánk, hogy az illetékmentesség szempontjából is csak akkor beszélhetünk mostohagyermekről, ha a mostohaszülő még a gyermek kiskorúsága idején házasságot kötött a gyermek vér szerinti szülőjével. Azonban a Kúria kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyv mostohagyermek fogalma csak és kizárólag a mostohagyermek tartása körében irányadó, így általános jelleggel nem alkalmazható. A Kúria ennek alapján megállapította, hogy az öröklési illeték alóli mentesség szempontjából nincs jelenősége annak, hogy a szülő által kötött új házasság időpontjában a gyermek kiskorú volt-e vagy sem. Így ebben a tekintetben az örökhagyó mostohagyermeke az a gyermek is, aki a házasságkötés idején az örökhagyó házastársának nagykorú gyermeke.
Az öröklési illetékkedvezményre jogosult az örökhagyó mostohagyermeke akkor is, ha a szülője és az örökhagyó házasságakor már nagykorú volt.
Dr. Szabó Gergely
