Lakások, gépjárművek és más vagyontárgyak finanszírozásának megszokott eszköze a kölcsön és a lízing. A kettőt gyakran össze is szokták keverni a hétköznapi szóhasználatban, pedig jelentős különbségek vannak. Az új Polgári Törvénykönyv immár a pénzügyi lízing szabályait is tartalmazza, de vajon mik a fontos különbségek a kölcsönszerződéshez képest?
Mit vállalnak a felek?
A kölcsönszerződés lényege, hogy a kölcsönadó (pl. bank) meghatározott összeget bocsát a kölcsönvevő rendelkezésére, aki a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározottak szerint visszafizeti, azaz törleszti.
A kölcsönösszeget a kölcsönvevő fordítja valamilyen célra, pl. lakást, gépjárművet vásárol. Azt, hogy a kölcsön milyen célra fordítható, a szerződés meghatározhatja (pl. lakáscélú kölcsön), de vannak szabad felhasználású kölcsönök is.
A kölcsöntől eltérően a lízing esetén a lízingbeadó azt vállalja, hogy az ő tulajdonában lévő, dolgot, eszközt (vagy akár jogot) a lízingbevevő használatába adja. A lízingbevevő pedig köteles a dolgot átvenni és lízingdíjat fizetni.
Tehát szemben a kölcsönnel, lízing esetében nem pénzösszeget, hanem valamely dolog használatát engedi át a lízingbeadó.
Kié a finanszírozott dolog?
A kölcsön és a lízing közötti lényeges különbség, hogy lízing esetén a lízingelt eszköz, dolog a lízingbeadó tulajdonában marad.
Ez esetben tehát a finanszírozás leegyszerűsítve úgy történik, hogy a lízingbeadó a saját nevére veszi meg a dolgot. Ezután a dolog használatát engedi át a lízingbevevőnek. Például egy lízingelt gépjármű esetén a bank a gépjárművet a saját tulajdonába vesz meg, és csak a használatát engedi át az ügyfelének.
Ezzel szemben kölcsön esetén például a kölcsön felhasználásával vásárolt ingatlan nem a bank, hanem a kölcsönvevő tulajdonában lesz.
Ezért van, hogy a kölcsönadó biztosítékként a kölcsönből vásárolt dologra jelzálogjogot vagy például vételi jogot köt ki a maga számára. Lízing esetén ez nem szükséges, hiszen a lízingelt dolog eleve a lízingbeadó tulajdonában van. Így ha például a lízingbevevő nem fizetése miatt a szerződést felmondja, a lízingbevevő használatában lévő dolgot elég csak visszavennie, hisz az a lízingbeadó tulajdona.
Zárt végű és nyílt végű lízing
A lízingbeadott dolog természetesen nem feltétlenül marad örökre a lízingbeadó tulajdonában.
Zárt végű lízing esetén a lízingbevevő mindenképpen megszerzi a lízingbe vett dolog tulajdonát a lízingdíjak kifizetése után, a szerződés lejártakor.
Ilyen például a legtöbb gépjármű lízingszerződés.
Nyílt végű lízing esetén a lízingbevevő rendszerint választhat, hogy saját tulajdonába kívánja-e megvenni a lízingelt dolgot. Esetleg mást is kijelölhet, aki a dolgot tulajdonába veheti.
Melyik a jobb? A kölcsön vagy a lízing?
A kölcsönnek és a lízingnek is megvannak az előnyei-hátrányai. Elsősorban a finanszírozást igénylő céljától, anyagi lehetőségeitől függ az, hogy melyiket választja. Lízinghez általában kevesebb önrésszel és valamivel lazább feltételekkel lehet jutni, mint kölcsönhöz. Ellenben lízingeléskor nem leszünk azonnal a dolog tulajdonosai. Kockázat az is, hogy a lízingelt dolog megsemmisülése esetén a lízingszerződés is megszűnik, így a lízingdíjakat egy összegben kell megfizetni. Ezért lízing esetén mindenképpen indokolt a dologra biztosítást kötni.
Dr. Szabó Gergely
