Lakások, gépjárművek és más vagyontárgyak finanszírozásának megszokott eszköze a kölcsön és a lízing. A kettőt gyakran össze is szokták keverni a hétköznapi szóhasználatban, pedig jelentős különbségek vannak. Az új Polgári Törvénykönyv immár a pénzügyi lízing szabályait is tartalmazza, de vajon mik a fontos különbségek a kölcsönszerződéshez képest?

Mit vállalnak a felek?

A kölcsönszerződés lényege, hogy a kölcsönadó (pl. bank) meghatározott összeget bocsát a kölcsönvevő rendelkezésére, aki a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározottak szerint visszafizeti, azaz törleszti. A kölcsönösszeget a kölcsönvevő fordítja valamilyen célra, pl. lakást, gépjárművet vásárol. Azt, hogy a kölcsön milyen célra fordítható, a szerződés meghatározhatja (pl. lakáscélú kölcsön), de vannak szabad felhasználású kölcsönök is.

A kölcsöntől eltérően a lízing esetén a lízingbeadó azt vállalja, hogy az ő tulajdonában lévő, dolgot, eszközt (vagy akár jogot) a lízingbevevő használatába adja. A lízingbevevő pedig köteles a dolgot átvenni és lízingdíjat fizetni. Tehát szemben a kölcsönnel, lízing esetében nem pénzösszeget, hanem valamely dolog használatát engedi át a lízingbeadó.

 

Kié a finanszírozott dolog?

A kölcsön és a lízing közötti lényeges különbség, hogy lízing esetén a lízingelt eszköz, dolog a lízingbeadó tulajdonában marad. Ez esetben tehát a finanszírozás leegyszerűsítve úgy történik, hogy a lízingbeadó a saját nevére veszi meg a dolgot, és a dolog használatát engedi át a lízingbevevőnek. Például egy lízingelt gépjármű esetén a bank a gépjárművet a saját tulajdonába vesz meg, és csak a használatát engedi át az ügyfelének.

Ezzel szemben kölcsön esetén például a kölcsön felhasználásával vásárolt ingatlan nem a bank, hanem a kölcsönvevő tulajdonában lesz. Ezért van, hogy a kölcsönadó biztosítékként a kölcsönből vásárolt dologra jelzálogjogot vagy például vételi jogot köt ki a maga számára. Lízing esetén ez nem szükséges, hiszen a lízingelt dolog eleve a lízingbeadó tulajdonában van.Így ha például a lízingbevevő nem fizetése miatt a szerződést felmondja, a lízingbevevő használatában lévő dolgot elég csak visszavennie, hisz az a lízingbeadó tulajdona.

 

Zárt végű és nyílt végű lízing 

A lízingbeadott dolog természetesen nem feltétlenül marad örökre a lízingbeadó tulajdonában. Zárt végű lízing esetén a lízingbevevő mindenképpen megszerzi a lízingbe vett dolog tulajdonát a lízingdíjak kifizetése után, a szerződés lejártakor. Ilyen például a legtöbb gépjármű lízingszerződés.

Nyílt végű lízing esetén a lízingbevevő rendszerint választhat, hogy saját tulajdonába kívánja-e megvenni a lízingelt dolgot, vagy esetleg mást is kijelölhet, aki a dolgot tulajdonába veheti.

 

Melyik a jobb?

A kölcsönnek és a lízingnek is megvannak az előnyei-hátrányai, így elsősorban a finanszírozást igénylő céljától, anyagi lehetőségeitől függ az, hogy melyiket választja. Lízinghez általában kevesebb önrésszel és valamivel lazább feltételekkel lehet jutni, mint kölcsönhöz. Ellenben lízing esetén nem leszünk azonnal a dolog tulajdonosai. Lízing esetén kockázat az is, hogy a lízingelt dolog megsemmisülése esetén a lízingszerződés is megszűnik, így a lízingdíjakat egy összegben kell megfizetni. Ezért lízing esetén mindenképpen indokolt a dologra biztosítást kötni.

 


Dr. Szabó Gergely

ügyvéd

- - - - - - - - - -

A fent megjelent cikk a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak. Javasoljuk, hogy mindig vegye figyelembe a cikk megjelenésének időpontját is, mert előfordulhat, hogy a jogszabályok változása miatt a benne lévő információk később már nem aktuálisak!

Kövessen bennünket itt is: