A munkaviszony leggyakrabban felmondással vagy közös megegyezéssel szűnik meg. Meddig köteles munkát végezni a dolgozó felmondás esetén? Fel kell-e őt menteni a munkavégzés alól? Mennyi időre szólhat a felmentés?
A felmondási idő
A munkaviszony felmondása esetén több tényezőtől is függ, hogy a munkavállaló köteles-e munkát végezni a felmondási idő alatt, és ha igen, akkor mennyi ideig terheli a munkavégzési kötelezettség.
- Amennyiben a munkaviszonyt akár a munkáltató, akár a munkavállaló azonnali hatályú felmondással szünteti meg, akkor nem beszélhetünk felmondási időről.
Azonnali hatályú felmondás esetén a munkaviszony a felmondás közlésekor megszűnik. Így a dolgozónak tovább nem kell munkát végeznie.
- Ha a munkaviszony felmondással (régebbi nevén: rendes felmondással) szűnik meg, akkor a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődhet. Arra tehát nincs lehetőség, hogy a felmondásban a felmondási idő kezdeteként olyan nap kerüljön megjelölésre, amely megelőzi a közlés napját. Viszont megteheti például a munkáltató, hogy a felmondási idő kezdőnapjaként nem a felmondás közlését követő napot, hanem egy későbbi időpontot jelöl meg. Például megjelölheti a felmondás közlését követő 30. napot. Szintén van lehetőség arra, hogy a felmondást követően a felek közös megegyezéssel módosítsák a felmondási idő kezdőnapját.
- A Munka Törvénykönyve meghatároz olyan időtartamokat, melyek alatt felmondást lehet ugyan közölni a munkavállalóval, de a felmondási idő csak a törvényben meghatározott időtartam letelte után kezdődhet el. Ennek leggyakoribb esete, ha a munkáltató a betegség miatti keresőképtelenség ideje alatt (betegszabadság, táppénz ideje) közöl felmondást a munkavállalóval. Ilyenkor a felmondási idő legkorábban a keresőképtelenség megszűnését követő napon kezdődhet. Legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő 1 év elteltével mindenképp elkezdődik.
A felmondási idő hossza
A felmondási idő hossza több körülménytől is függ. Elsődlegesen attól, hogy a munkáltató vagy a munkavállaló élt-e felmondással.
Munkavállalói felmondás esetén a felmondási idő hossza egységesen 30 nap. Ennél hosszabb felmondási idő munkavállalói felmondás esetén akkor lehetséges, ha a felek erről például a munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben megállapodtak. A megállapodás szerinti felmondási idő legfeljebb 6 hónapos lehet.
Ha a munkáltató közöl felmondást, akkor a felmondási idő alapesetben szintén 30 nap. Azonban a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtől függően meghosszabbodik:
- 3 év után 5 nappal,
- 5 év után 15 nappal,
- 8 év után 20 nappal,
- 10 év után 25 nappal,
- 15 év után 30 nappal,
- 18 év után 40 nappal,
- 20 év után 60 nappal.
Megállapodással ebben az esetben is lehet hosszabb a felmondási idő, de legfeljebb 6 hónap.
A felmondási idő hosszának meghatározása szempontjából a munkaiszony időtartamába nem lehet beleszámítani azt az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg.
Például, ha a dolgozó 30 napot meghaladóan volt folyamatosan táppénzen, akkor ez az időtartam a felmondási idő számításánál nem minősül munkaviszonyban töltött időnek. Kivételt képez például a 30 napot meghaladó szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság. Ezek a munkaviszony időtartamába beleszámítanak.
Munkavégzés felmondás esetén
Ha a munkáltató él a felmondás jogával, akkor köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére a munkavégzés alól felmenteni.
A munkavégzés alóli felmentés ideje alatt a dolgozó nem köteles dolgozni, és erre az időre távolléti díj illeti meg. A munkáltató a dolgozót a kívánságának megfelelően, legfeljebb két részletben köteles felmenteni a munkavégzés alól.
A felmentési idő tehát azt jelenti, hogy a munkavállalónak a munkáltató felmondása esetén legalább a felmondási idő fele részében nem kell dolgoznia.
A felmentési idő arra szolgál, hogy segítse a munkavállalót a munkaviszonyának megszűnésével kapcsolatban. Így például a felmentési idő alatt több lehetősége van új munkahelyet keresni, állásinterjúra járni.
A felmentési idő lehet hosszabb is, mint a felmondási idő fele. A munkáltató egyoldalúan is dönthet úgy, hogy a munkavállalót akár a felmondási idő teljes idejére felmenti a munkavégzés alól, illetve a felek is megállapodhatnak hosszabb felmentési időben.
Ha a munkavállaló mond fel, akkor nincs felmentési idő. Ekkor a felmondási idő teljes időtartamát le kell dolgoznia.
Ugyanakkor ebben az esetben is lehetséges, hogy a felek megállapodása alapján a munkáltató felmentse a dolgozót a munkavégzés alól.
Felmondási idő alatt is van lehetőség szabadság kiadására, illetve igénybevételére. A szabadság alatt a munkavállalónak természetesen nem kell dolgoznia. Az is előfordulhat, hogy a dolgozó a felmondás közlését követően válik keresőképtelenné (pl. beteg lesz), és erre tekintettel nem terheli munkavégzési kötelezettség. Természetesen a felmondás közlését követően betegség miatt előállt keresőképtelenség a felmondási időt már nem befolyásolja.
Dr. Szabó Gergely
