A munkarend meghatározásának, a munkaidő beosztásának joga a törvény szerint a munkáltatót illeti meg. Több esetben alkalmaznak a munkáltatók olyan megoldást, amelyben a munkaidő beosztását részben vagy teljesen átengedik a munkavállalónak. Melyek a rugalmas munkaidő legfontosabb tudnivalói?
Mit értünk rugalmas munkaidő alatt?
A Munka Törvénykönyve a rugalmas munkaidőt, rugalmas munkarendet nem szabályozza, mivel csak a kötött munkarendre és a kötetlen munkarendre vonatkozóan tartalmaz szabályokat.
A rugalmas munkarend a gyakorlatban alakult ki, amely mind a kötött, mint a kötetlen munkarendből átvesz bizonyos megoldásokat. Ezt szokták rugalmas munkaidőként emlegetni a mindennapokban.
A törvény szerinti általános megoldás a kötött munkarend, amelynek a munkavállaló munkaidejének megszervezését, a munkaidő beosztását a munkáltató végzi. A munkaidő beosztása történhet általános munkarendben, egyenlő munkaidő beosztással, azaz minden héten hétfőtől-péntekig egyenlően kerül beosztásra a munkaidő. A munkáltató alkalmazhat egyenlőtlen munkaidő-beosztást is munkaidőkeret vagy elszámolási időszak használatával. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás azt jelenti, hogy a munkaidő a hét minden napjára beosztható, és a munkaidő az egyes munkanapok között egyenlőtlenül is elosztható.
A kötött munkarend ellentéte a kötetlen munkarend, amikor a munkaidő beosztásának jogát a munkáltató a munkavállalónak engedi át. Kötetlen munkarend esetén a teljes munkaidejét a dolgozó saját maga osztja be, szervezi meg. Kötetlen munkarend ezért értelemszerűen olyan munkakör esetén alkalmazható, ahol a munkavégzés önállóan megszervezhető.
A rugalmas munkarendet, rugalmas munkaidőt a törvény külön nem szabályozza.
Rugalmas munkarend alatt a gyakorlatban azt értjük, amikor a munkáltató részben engedi át a munkaidő beosztását a munkavállalónak.
Tehát a munkáltató csak a munkaidő egy része tekintetében határozza meg, hogy mikor kell ledolgozni, a munkaidő másik része vonatkozásában a munkavállaló maga jogosult eldönteni, hogy mikor teljesíti.
Rugalmas munkaidő a gyakorlatban
Rugalmas munkaidő alkalmazása esetén a gyakorlatban törzsidőnek nevezik a munkaidőnek azt a részét, amelyet a munkáltató oszt be.
A törzsidő tekintetében a munkáltató határozza meg, hogy a dolgozó mikor köteles a munkahelyen tartózkodni és munkát végezni. Például, a munkáltató meghatározhatja, hogy 10:00 és 15:00 óra között van a munkaidőnek a törzsidő része.
A törzsidőn kívüli munkaidőt általában peremidőnek nevezik (pl. 7:00 – 10:00 óra, 15:00 – 17:00 óra közötti peremidő).
A peremidő tekintetében a munkavállaló oszthatja be, hogy az adott munkanapon mikor teljesíti a munkaidőt, tehát a peremidőn belül mikor kezdi meg és fejezi be a munkát. A peremidőn belül a munkáltató nem írhatja elő a munkaidő beosztását. Azt sem kérheti számon, hogy a munkavállaló miként teljesíti a peremidőn belüli munkaidőt, pl. egybefüggően vagy megszakításokkal. Viszont megkövetelheti a munkáltató, hogy a peremidőben a munkaidőt úgy ossza be a munkavállaló, hogy a törzsidőben és a peremidőben teljesített munkaidő együtt elérje az adott munkanapon vagy munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt. A munkáltató ellenőrizheti azt is, hogy a peremidőben a munkahelyen tartózkodó munkavállaló ténylegesen munkát végez-e vagy a saját ügyeit intézi. Kérheti annak igazolását is, hogy a munkahelyen tartózkodó munkavállaló mennyi időt töltött munkavégzéssel.
Érdemes szem előtt tartani, hogy a rugalmas munkaidőben csak a munkaidő beosztása kerül át részben a munkavállaló kezébe, de a munkavégzés helyének meghatározása nem.
Tehát a rugalmas munkaidő önmagában nem jelenti, hogy a dolgozó a peremidőben a munkahelyen kívül is teljesítheti a munkaidőt. Ehhez további megállapodás szükséges. Ilyen lehet például távmunkavégzésre vonatkozó megállapodás vagy otthoni munkavégzésre vonatkozó munkaáltatói hozzájárulás.
Milyen szabályok vonatkoznak a rugalmas munkaidőre?
Felmerülhet a kérdés, hogy milyen munkajogi szabályok vonatkoznak a rugalmas munkaidőre, munkarendre, hiszen a törvény külön nem tartalmaz rá szabályokat.
A bírósági gyakorlat egységes abban a tekintetben, hogy a rugalmas munkarend nem minősül kötetlen munkarendnek, ezért a kötött munkarend szabályait kell megfelelően alkalmazni rá.
Tekintettel arra, hogy a rugalmas munkarendet a kötött munkarendre vonatkozó előírások alapján kell megítélni, ezért nem érvényesülnek azok az enyhébb szabályok, amelyek kötetlen munkarend esetén. Így például a munkáltató rugalmas munkarend esetén is köteles a munkaidőt nyilvántartani úgy, hogy abból megállapítható legyen a munka kezdete és befejezése, a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, illetve készenlét esetén annak kezdő és befejező időpontja.
A rugalmas munkarend lényegében egyenlőtlen munkaidő-beosztás jelent, hiszen a peremidőn belül a munkavállaló várhatóan nem minden munkanapon azonos időben fogja a munkaidejét beosztani és elvégezni. Ezért rugalmas munkaidő-beosztás esetén szükség van a munkaidőkeret meghatározására, amely időszakon belül a teljesítendő munkaidő meghatározásra kerül.
A kötött munkarend szabályaiból következik, hogy rugalmas munkarend esetén is érvényesülnek a rendkívüli munkaidő szabályai. Tehát sor kerülhet túlórára.
Túlóra keletkezhet például az adott munkanapon a törzs- és peremidőn túli munkavégzésre kötelezés esetén. Keletkezhet rendkívüli munkaidő a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő túllépésével is.
Dr. Szabó Gergely
