A munkavállalónak a Munka Törvénykönyve szerint legalább 20 nap alapszabadság jár. Az alapszabadságon túl a törvény meghatározott esetekben pótszabadságban részesíti a dolgozót. Milyen feltételekkel jár a munkavállalónak pótszabadság? Meddig köteles kiadni a munkáltató a pótszabadságot?
A pótszabadságra való jogosultság
A pótszabadságnál is elmondható, hogy hasonlóan az alapszabadsághoz, a részmunkaidőben alkalmazott munkavállalónak is jár, amennyiben a törvényi feltételei fennállnak. Tehát a részmunkaidős dolgozó pótszabadságát sem lehet a teljes munkaidőhöz viszonyított arányban csökkenteni. Szintén érdemes tudni, hogy több munkaviszonnyal rendelkező dolgozó a pótszabadságra is mindegyik munkaviszonya tekintetében jogosult.
A pótszabadság kiadására az általános szabályok vonatkoznak, azaz az esedékesség évében ki kell adni a pótszabadságot is.
A Munka Törvénykönyve lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló az adott naptári évre megállapodjanak arról, hogy az életkor szerint járó pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki a munkáltató.
Az életkor szerint járó pótszabadság
A pótszabadság leggyakoribb formája a dolgozó életkora alapján jár. A munkavállalót
- 25. életévétől egy,
- 28. életévétől kettő,
- 31. életévétől három,
- 33. életévétől négy,
- 35. életévétől öt,
- 37. életévétől hat,
- 39. életévétől hét,
- 41. életévétől nyolc,
- 43. életévétől kilenc,
- 45. életévétől tíz nap pótszabadság illeti meg.
Ez a szabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben az arra jogosító életkort betölti.
Gyermekek után járó pótszabadság
A munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb gyermekei után pótszabadság jár. Ennek mértéke egy gyermek után kettő, két gyermek után négy, kettőnél több gyermek után összesen hét munkanap. Ez a szabadság fogyatékos gyermekenként további két munkanappal nő.
A gyermek utáni pótszabadság először a gyermek születésének évében, utoljára pedig abban az évben jár, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. A pótszabadságra mindét szülő jogosult. Szülőnek számít a vér szerinti szülő, az örökbefogadó szülő, az együtt élő házastárs, továbbá a nevelőszülő és helyettes szülő, a gyám, valamint, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az eljárás már folyamatban van.
A gyakorlatban sok bizonytalanságot okoz, hogy elvált szülők esetén jár-e a pótszabadság a különélő szülőnek. A Munka Törvénykönyve szerint gyermeknek a családok támogatására vonatkozó törvény szerinti, saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek számít, tehát aki a szülővel életvitelszerűen együtt él, és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki. Ennek alapján az elvált, különélő szülő, aki például kéthetente hétvégéken, ill. ünnepek alatt tart kapcsolatot a gyermekkel nem jogosult pótszabadságra.
Érdekesebb kérdést vet fel azoknak az elvált szülőknek az esete, akik olyan módon gyakorolják a közös szülői felügyeletet, hogy a gyermek azonos időt tartózkodik hol az egyik, hol a másik szülőnél. A jogszabály e kérdésre nem ad egyértelmű választ, de megalapozott érveket lehetne felsorakoztatni, hogy ilyen esetben mindkét szülőnek járjon a pótszabadság.
Az apának gyermeke születése esetén pótszabadság jár, amelyet a munkavállaló igénye alapján legkésőbb a születést követő második hónap végéig kell kiadni. Ennek mértéke 5 munkanap, ikergyermekek születése esetén 7 munkanap. E szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.
A pótszabadság egyéb esetei
- Évenként 5 munkanap pótszabadság jár a fiatal munkavállalónak, utoljára abban az évben, amelyben a 18. életévét betölti.
- A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként 5 munkanap pótszabadság jár.
- Évenként 5 munkanap pótszabadság jár a munkavállalónak, ha legalább 50%-os egészségkárosodását megállapították. Ugyanennyi jár annak, aki fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosult.
Dr. Szabó Gergely
