A munkaviszony megszűnésének egyik következménye lehet, hogy végkielégítést kell fizetni a távozó munkavállalónak. Azonban a végkielégítés nem jár minden esetben a dolgozónak, hanem csak a munkaviszonynak meghatározott feltételek mellett való megszüntetése esetén. Mikor kell végkielégítést fizetni a munkavállalónak és milyen esetekben nem?
A végkielégítés alapvető feltételei
- A végkielégítés egyik leggyakrabban előforduló esete, ha a munkaviszony a munkáltató felmondása útján szűnik meg.
- Végkielégítés akkor is jár a dolgozónak, ha munkaviszonya azért szűnik meg, mert a munkáltató jogutód nélkül megszűnik. Ide tartozik például, ha a munkáltató cég végelszámolás vagy felszámolás útján szűnik meg.
- Végkielégítésre jogosult a munkavállaló abban az esetben is, ha a munkaviszonya azért szűnik meg, mert a munkáltatót olyan szervezet veszi át, amelyre nem vonatkozik a Munka Törvénykönyve. Ilyen eset lehet például, ha a munkáltatót olyan szervezet veszi át, amely a köztisztviselőkre vonatkozó jogszabályok alá tartozik. Ilyenkor a munkaviszony helyett a dolgozó közszolgálati jogviszonyban folytatja a munkáját.
Az említett esetekben is csak akkor jár végkielégítés, ha munkavállaló a törvényben meghatározott időt munkaviszonyban töltötte a munkáltatónál.
A végkielégítésre jogosító idő
A végkielégítés feltétele, hogy a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a munkavállaló munkaviszonya legalább 3 évig fennáll.
A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt a 30 napot meghaladó egybefüggő időtartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg. Ilyen lehet például, ha a dolgozó 30 napot meghaladóan folyamatosan táppénzen volt, amely idő tehát nem kerül beszámításra a végkielégítésre jogosító időtartamba. Ez a szabály nem alkalmazható a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (GYES) időtartamára. Ezeket az időtartamokat bele kell számítani a végkielégítésre jogosító időbe. Ugyanez vonatkozik a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett, 3 hónapot meg nem haladó fizetés nélküli szabadságra is.
A munkaviszonyban töltött idő határozza meg a végkielégítés mértékét is, amely a munkaviszony időtartamától függően lépcsőzetesen emelkedik.
Mikor nem jár végkielégítés?
Nem jár végkielégítés a munkaviszony megszüntetésekor, ha a fenti feltételek nem teljesülnek.
- Így például nem kell végkielégítést fizetni, ha a munkavállaló él felmondással.
- Akkor sem jár a végkielégítés, ha a felek bármelyike azonnali hatályú felmondással szünteti meg a munkaviszonyt.
- Nem jár végkielégítés, ha a dolgozó a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.
- Nem jogosult végkielégítésre a munkavállaló akkor sem, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége. Ezért például, ha a dolgozónak azért mondanak fel, mert a munkáját nem volt képes az elvárásoknak megfelelő minőségben ellátni, vagy például a munkáltatói utasításokat sorozatosan megszegte, és ez a felmondás indokolásából világosan kiderül, akkor nem kell végkielégítést fizetni. Természetesen a felmondás indokolásának valóságát a dolgozó a bíróság előtt munkaügyi perben vitássá teheti.
Dr. Szabó Gergely
