A részmunkaidő lehetőségével különböző okokból gyakran él a munkáltató és a munkavállaló. Általánosságban elmondható, hogy a részmunkaidős munkaviszony szabályai nem sokban különböznek a teljes munkaidőre létrejött munkaviszonytól. Azonban van néhány eltérés, amire érdemes ügyelni. Miként jön létre a részmunkaidős munkaviszony? Hogyan alakul a munkavégzés díjazása és a szabadság?
Megállapodás a részmunkaidőről
A részmunkaidő alkalmazásáról a munkáltatónak és a munkavállalónak meg kell állapodnia, ami leggyakrabban a munkaszerződésben szokott megtörténni. A feleknek meg kell határozniuk a részmunkaidő mértékét is, ami értelemszerűen kevesebb, mint az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidő, ami rendszerint napi 8 óra. Ha a felek nem állapodnak meg a részmunkaidőben, akkor a munkaviszony automatikusan általános teljes napi munkaidőre (napi 8 óra) jön létre.
A részmunkaidőnek nincs törvényben meghatározott minimális ideje. Fontos, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkáltató napi 4 óránál kevesebb munkaidőt is beoszthat egy napra, míg általános munkaidő esetén ezt nem teheti meg.
A részmunkaidő rendszerint a felek szabad megállapodásának függvénye. Ez alól a Munka Törvénykönyve kivételt tesz, ha a munkavállalónak 3 évesnél fiatalabb, három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén 5 évesnél fiatalabb gyermeke van. Ebben az esetben a munkavállaló ajánlatára a gyermek 3 éves koráig – három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek 5 éves koráig – a munkáltató köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani.
Munkabér, szabadság részmunkaidő esetén
Részmunkaidő esetén a munkavállalót főszabály szerint időarányosan kevesebb munkabér illeti meg a teljes munkaidőre irányadó munkabérhez képest.
A részmunkaidőt meg kell különböztetni attól, ha a felek az általánosnál rövidebb teljes munkaidőben állapodnak meg. Utóbbi esetben a megállapodás lényege, hogy a dolgozó teljes munkaideje rövidebb az általánosan alkalmazott 8 óránál (tehát pl. 6 órás teljes munkaidőben állapodnak meg). Ez tehát nem részmunkaidő, így az általánosnál rövidebb teljes munkaidő esetén a munkavállalónak nem arányosított bér jár, hanem ugyanannyi, mint az általános teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozónak.
Az egyenlő bánásmód elvéből következik, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalót a béren kívüli juttatások tekintetében sem lehet hátrányosan megkülönböztetni. Így a részmunkaidős dolgozók sem zárhatóak ki a cafeteria és más béren kívüli juttatásokból, ha az összehasonlítható helyzetben lévő (pl. azonos munkakörű) többi munkavállaló e juttatásokból részesül.
Fontos tudni, hogy a részmunkaidős munkavállalónak is ugyanannyi nap szabadság jár, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozónak, tehát ebben a tekintetben nem alkalmazható a időarányosság.
Természetesen a szabadság idejére járó távolléti díj viszont arányosan, a részmunkaidőre járó díjazás alapján kerül meghatározásra.
Munkavégzés behívás alapján
A Munka Törvénykönyve külön szabályozza a részmunkaidő egy sajátos típusát, a behívás alapján történő munkavégzést. Ennek lényege, hogy lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra, hogy változó munkaerő igényéhez igazíthassa a munkaidőt.
Behívás alapján történő munkavégzés esetén a munkavállaló legfeljebb napi 6 óra részmunkaidőben alkalmazható és legfeljebb 4 havi munkaidőkerettel. A munkavállaló azt vállalja, hogy a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét. A munkáltatónak a munkavégzés időpontját legalább 3 nappal előre közölnie kell a munkavállalóval.
Dr. Szabó Gergely
