2013. július 1-től jelentős változások léptek életbe a pénzfizetésre vonatkozó szabályok területén. Megváltoztak a fizetési határidők szabályai is. Ez több vállalkozás napi működését is elviekben befolyásolhatja. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Milyen fizetési határidők köthetők ki a jövőben?
Abban az esetben, ha a felek a teljesítés pontos idejét nem határozzák meg a szerződésben, úgy a pénztartozásokat fő szabály szerint 30 napon belül kell teljesíteni.
Kiköthető a szerződésben ennél hosszabb fizetési határidő is. Fő szabály szerint azonban ez nem haladhatja meg a 60 napot, ha a felek ettől eltérően nem állapodnak meg.
A gazdálkodó szervezetek közötti szerződésben fontos változás, hogy az ellenkező bizonyításáig a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult gazdálkodó szervezet – vagyis aki felé a pénztartozást kellene teljesíteni – hátrányára eltérő szerződési feltételnek kell tekinteni a pénztartozás teljesítésére 60 napnál hosszabb határidőt meghatározó szerződési kikötést.
Mit jelentenek a kötelező fizetési határidők a gyakorlatban?
Kicsit vizsgáljuk meg a gyakorlat oldaláról is. Az új szabályok ténylegesen befolyásolhatják az eddig kialakult gyakorlatot?
A jogalkotói cél az volt, hogy az erőfölényben lévő vállalkozások ne alkalmazzanak indokolatlanul hosszú, nem ritkán akár 90, 120 napos, vagy ennél még hosszabb fizetési határidőt. A hosszú fizetési határidő ugyanis a szolgáltató, vállalkozó cégtől azt kívánja, hogy ilyen hosszú időn keresztül finanszírozza meg a megrendelője igényeit. Valóban nem jó így a rendszer. A gyakorlatban így sokszor a kisebb beszállító, vállalkozó, alvállalkozó cégekre hárul a finanszírozás megteremtése szemben a nagyobb, tőkeerős megrendelőkkel.
Az új szabály enyhíthet a kisebb cégek terhein?
Az új törvényi előírás alapján a rövidebb, maximum 60 napos fizetési határidőt a felek szerződésben módosíthatják.
Vagyis a legfeljebb 60 napos fizetési határidő nem olyan előírás, melytől ne lehetne eltérni.
Az üzleti életben eddig is jellemző volt a felek közötti írásbeli megállapodás, ha azokat az ügyleteket nézzük, ahol hosszabb fizetési határidő volt kikötve. A tőkeerős nagyobb cégek gyakorlatában pedig szinte soha nem találkozunk olyan üzleti kapcsolattal, mely mögött ne lenne írásba foglalt szerződés is. A szerződésben pedig a fizetési feltételek is rögzítve voltak és vannak, köztük a megrendelő részére rendelkezésre álló, sokszor 60 napot meghaladó fizetési határidő is.
Az új törvényi előírás alapján, a 60 napnál hosszabb fizetési feltételt – még ha írásba is van foglalva – tisztességtelennek kell tekinteni. De csak akkor, ha ennek ellenkezőjét nem bizonyítják.
A tisztességtelenség kérdése azonban életszerűen csak egy vitás helyzetben merülne fel. Addig tehát, amíg a felek között nincs vita, és mindkét fél az üzleti kapcsolat fenntartásáért dolgozik, vagy a szolgáltató, vállalkozó cég szeretne megrendeléshez jutni, nem valószínű, hogy az új, maximum 60 napos fizetési határidő kérdése komolyan napirendre kerülne és kiválthatná az egyes üzleti kapcsolatokban korábban is alkalmazott hosszabb fizetési határidőket.
Dr. Kocsis Ildikó
