A tervezett vagyonadó már jó ideje borzolja a közvéleményt. Sokat beszéltek róla eddig is. Mindenki találgatta, hogy kinek kell fizetni és kinek nem. Számolgattuk, ki itt, ki ott, ki így, ki meg amúgy. A vagyonadóval foglalkoztak jogvédelmi szempontból is. Volt, aki el akarta törölni, mások nyugtatgattak, hogy úgyis csak a tehetős polgárokat érinti, és még sorolhatnám. Egy azonban biztos, sokan és sokszor beszéltek róla.
Végül azonban az Alkotmánybíróság tette fel a pontot arra a bizonyos képzeletbeli i-re és ma, azaz 2010. január 26-án döntött a vagyonadó sorsáról. Döntése, hogy lesz is meg nem is. De hogy is van ez?
A vagyonadó törvény
Az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló törvény – közismertté vált nevén vagyonadó törvény – eredetileg úgy rendelkezett, hogy adóköteles a törvény szerinti lakóingatlan, vízi jármű, légi jármű, nagy teljesítményű személygépkocsi.
Vagyonadó lakóingatlannál?
Az Alkotmánybíróság azonban nem önmagában azt kifogásolta, hogy lakóingatlan után egyáltalán adót kellene fizetni. Azt ugyanis már korábban is leszögezte, hogy az ingatlanadó alkalmazásának alapvetően semmilyen alkotmányos elv nem áll az útjában. Tehát az ingatlanadó elképzelése nem ellentétes az Alkotmánnyal.
A probléma, amiért most mégis úgy döntött a taláros testület, hogy a lakóingatlanokra vonatkozóan eltörli a vagyonadó törvény rendelkezéseit, a vagyonadó törvény részleteiben volt megtalálható.
Fontos, hogy a vízi és légi járművek és nagy teljesítményű autók után fizetendő vagyonadó továbbra is fennáll.
Mi volt a gond a vagyonadóval?
Anélkül, hogy hosszas és bonyolult jogi fejtegetésekbe kezdenénk, megpróbáljuk egyszerűen megvilágítani a kérdést.
A vagyonadó törvény úgy rendelkezett, hogy az adó alapja a lakóingatlannak az adóév első napján fennálló forgalmi értéke. A törvény szerint a forgalmi érték az a pénzben kifejezhető érték, amely a vagyontárgy eladása esetén – a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül – árként általában elérhető.
Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy jogbizonytalanságot eredményez, ha az adó megállapítási és fizetési kötelezettséget a bizonytalan összegű forgalmi érték határozza meg,. Főként úgy, hogy azt előre nem látható feltételek szerint büntetheti is az APEH.
Az eredeti törvény szerint ugyanis, amennyiben a bevallott és az APEH által meghatározott forgalmi érték közti különbség meghaladta volna a tíz százalékot, akkor az adózó számíthatott volna büntetésre is.
Az állampolgárok azonban az ingatlanuk pontos forgalmi értékét általában nem ismerik pontosan. Nem is várható el tőlük, hogy mindössze egy 10 százalékos hibahatáron belül saját maguk megállapítsák ingatlanuk pontos forgalmi értékét.
Ez az előírás tehát lehetőséget teremtett volna arra, hogy egy ingatlan forgalmi értékét az adóhatóság a bevallotthoz képest 10 százalékkal eltérően ítélje meg, hiszen ennyit bármikor mozoghat az ár, ha valaki értékesíteni akarná az ingatlant. Ez azt eredményezte volna, hogy az adózók a pusztán 10 százalékos eltérést megengedő szabály miatt ki lettek volna szolgáltatva. Gyakorlatilag bármikor sor kerülhetett volna arra, hogy az eltérő forgalmi érték megállapítása és az az alapján befizetett adó miatt büntetést szabnak ki rájuk.
Tehát a vagyonadót ilyen formában, és csak a lakóingatlanok esetén törölte el az Alkotmánybíróság.
A kérdés most már csak az, hogy ez a döntés végleg búcsút int-e a lakásunk adóztatásának, vagy előbb-utóbb módosítják majd a feltételeket, és más formában teszik kötelezővé az adózást? Ez azonban mindenképpen a jövőben dől majd el.
Dr. Kocsis Ildikó
